Sokat sírtunk, és persze ittunk megint...mind a négyen. Katie mindegyikünknek adott valami kis apróságot, és egy levelet. Annyira furcsa ez az egész...fél évig minden nap velük keltem és feküdtem...és most hirtelen vége. Ma egész nap depresszió volt. Miután búcsút intettünk Katienek sokáig egyikünk sem tudott megszólalni...csak néztünk magunk elé. Holnap pedig Morgane megy, bár ő jön vissza 3 hét múlva, de ugye nem találkozom vele sem...csak ha (tényleg) visszajövünk majd áprilisban... Ez a hét ilyen volt...meg a jövő hét is ilyen lesz. Utálok búcsúzkodni. Ki szeret, mih? Csak teljesen földhöz vág...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.